A Perkins Eastman DC csapata szerint a bővítéssel végre elkészült a teljes „E” betű. Az 1920-as évek végén, illetve az 1930-as évek elején, a tervek szerint nővérszállóként szolgáló épületnek három szárnyat kellett volna építeni, amiből azonban csak kettő készült el. Emiatt az épületnek nem „E”, hanem „F” alakú alaprajza volt. Tehát az „E” befejezése nem azt jelenti, hogy lemásolták a meglévő épület stílusát, alapterületét vagy anyagait, hanem azt, hogy a régi épület iskolaként új szerepet kapott. Az új téglahomlokzat hozzáadása a régi folytatása, míg a Swisspearl panelekkel borított korabeli részek a funkciók, a felhasználók és a hozzáállás változását jelzik.